Modern táncelőadás. Őszintén szólva, sokáig elég negatív kép élt bennem e szó hallatán: táncművészet. Elcsépelt mondanivalók, furcsán vonagló emberekkel. Talán így tudnám kifejezni. Aztán egyszercsak nagyot csalódtam, kellemesen…
Idén tavasszal volt szerencsém megtekinteni 3 kiváló és teljesen eltérő darabot a Beavató Táncszínházi Program szervezésében:
· A férfi táncát
· A varázsfuvolát
· A Szentivánéji álmot
Mindegyik szavak nélkül, csak mozgással… az ember azt gondolná,hogy nem lehet olyan kifejező,mint egy hagyományos előadás, de mégis.
A tánc egy nagyon tág valami, rengetegféle eszközzel és átmenettel, szenvedéllyel. Gondoljunk csak bele, mennyi mindent fejezünk ki mozdulatokkal, gesztikulációval.
A férfi,aki erős és határozott, állandóan versenyzik és próbál felülkerekedni a másik férfin, mégis utánozza a többit. Próbálja ugyanazokat a lépéseket lépni. Már-már nevetségessé válik. Túllő saját képességein,elbotlik.
Egy valódi drámát már egy kicsit nehezebb áthozni ebbe az előadásmódba, hisz sok dolgot, ami írásban kivitelezhető vagy mozgóképben, nehéz megoldani színpadon, számolva a "beszédvesztéssel” és a táncosok képességeivel. Ám kiváló példa volt a Szegedi Kortárs előadásában a Szentivánéji álom, hogy eme problémák leküzdhetőek és még jobban átjön a néző számára az a vadság és erotika, ami a szavak elhagyásából fakadó letisztultságból jön. A karakterek nagyon élesen kirajzolódtak és olyan dinamikus volt az egész, hogy a közönség figyelmét maximálisan a darabra szegezte. Nekem talán ez a Shakespeare darab tetszett a legjobban a kiváló rendezés, csodás díszlet, a nagyon jó és nagyon jól válogatott táncosok miatt.
Fontos megemlítenem, hogy sokat segítettek a beavató órák, melyeken részt vettünk minden színházlátogatás előtt és egy kicsit ráhangoltak az estére. Megismerhettük röviden a történetet és hogy mire érdemes figyelni. Az előadások után pedig a rendezővel illetve Novák Péterrel való beszélgetések alkalmat adtak a még bennünk lévő kérdések megválaszolására.
így tehát nagyon jó keretet kaptunk mindháromszor. Olyan volt, mint egy bemelegítés, majd a nyújtás, közötte egy jó kis táncolással :).
Osman Mona
10/a
Scheiber Sándor Gimnázium
